És most jön a nem értem; a Miért, Uram?; és a Mit tettem, hogy ez történt velem? Próbálod felidézni a hetekkel ezelőtti élményeket, de már olyan távolinak tűnnek, mint a régi albumok megsárgult képei, melyeken már a nagyszülő sem tudja megmondani, ki-kicsoda. Az egyszer volt, régen volt történet, és te most küzdesz az élettel, az életért. Mi az élet? Mennyi az élet? Van gyógyulás, és ha igen, hol kezdődik?

Isten a fájdalom magányában feléd nyújtja kezét, és lelkedhez ér. Valahol itt kezdődik a gyógyulás. Amikor elveszi tőled a terhet, és meghallod a felmentő szót: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid! Most már legyen vége az állandó önvádadnak, saját magad marcangolásának. Megbocsátottam, elvettem terhedet, szabad vagy újra.”

Hát érezd, tapasztald meg az Ő különleges szeretetét! Ő lehajolt hozzád, és új reményt adott neked. Egy új kezdetet, bocsánatot. Szabad vagy egy új életre! Valahol itt kezdődik a gyógyulás, amikor Ő helyére rakja lelkedben a dolgokat. Amikor nem a miértekre keresed a választ, mert arra most nincs. Amikor kész vagy félelem nélkül kimondani: „Legyen meg a Te akaratod!” Amikor engeded, hogy Istenként cselekedjen az életedben, amikor a kételyekkel teli hiteddel mégis belekapaszkodsz, és beismered, hogy kettőtök közül Ő a bölcsebb. Amikor a „nem értem”-ek ellenére mégis tudod csodálni Istent, és bízni Benne, hogy egyszer majd felfedi előtted életed titkát.

SzCsA