„Ha tudsz tenni valamit, kérlek, segíts! Ha lehet most, itt, valamit tenned, csak egy kicsi, igazán nem kell sok. Csak egy apró löket, ami átsegít a holtponton, aztán viszem én tovább. Eddig is én hordoztam ezt a batyut... Igen, most kimerültem, nem bírom tovább, de csak egy kicsi kell, ha tudsz tenni valamit, és utána ismét cipelem tovább. Nem, igazán nem akarlak zavarni, csak egy apró szívesség, egy apró dolog az, amire szükségem van, és utána megyek is tovább a dolgomra. Egyedül. Viszem, amit eddig is vittem, hisz nagy vagyok már, elég nagy ahhoz, hogy tudjak küzdeni magamban, és ne kelljen senkinek a szánalmából élnem. Ha tudsz tenni valamit Uram, csak egy kicsit is, hogy mehessek végre tovább...”

Ismerős szavak. Talán nem ezeket mondtad ki legutóbb, mikor összeestél, de az érzés közös. Ha valamit tudsz tenni, Uram... Ha valamit...

De tudod, Isten nem valamit akar neked adni, hanem mindent. Ő nem azért lett emberré, hogy valami pluszt hozzon az életedbe, hogy valami kedves, morális tanítást mondjon, hogy valamit adjon, ami továbblendít téged a saját utadon, hanem azért, hogy megváltson. Hogy a mindent adja neked. Eljött érted, hogy éljen és meghaljon a te helyedben, hogy újra összekapcsolja a mennyet a Földdel, az Istent az Emberrel.

A mindenért jött és nem a valamiért. A mindenért, mert nélküle semmi esélyed sem lenne akár a következő levegővételhez. Ő nem a kéthetente egyszeri „Jaj, segíts meg!” Istene akar lenni, hanem a hatalmas és mindenható Úr a te életedben is.

Hát higgy Benne! Kérd, hogy tudj hinni Benne, hogy mutassa meg magát az életedben, hogy adja a mindent, ne a valamit.

SzCsA.