Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz, mert én igazából jót akarok, és még talán önzés sincs benne. Mert itt nem a többről vagy a még többről, nem a kékről vagy a narancssárgáról, a keletről vagy nyugatról, a menjek vagy maradjakról, hanem életről vagy halálról van szó. És én igen, én a jót akarom. Az életet.

És küzdöttem Veled, ellened, de békét szeretnék végre. Békét, mely megnyugszik a Te akaratodban, és nem akar több értelmetlen csatát. Békét „Magaddal és magammal”, belátást, elfogadást és talán megértést. Belátni és elfogadni, hogy Te tudod jobban, akkor is, ha egészen más irányba szeretném a folytatást. Elfogadni, hogy kettőnk közül, igen, Te vagy a bölcsebb, az előrelátóbb, a Mindenhatóbb. Belátni, hogy csak a saját, korlátolt világomban élek, és ebből nem tudok a magam erejével kilépni. Elfogadni, hogy Te az események felett állsz, és mindent úgy rendezel, ahogy az a legjobb nekünk.

És megérteni. Megérteni a miértek végtelen sorát, és megértés nélkül is kimondani és elfogadni, hogy legyen meg a Te akaratod.

SzCsA.