„Sivárságban élő vizet keres a lelkem, halld meg, Uram, hangomat!”2011. okt 22.

Nézel ki az autóbusz ablakából, és nem látsz mást, csak kopár sziklákat, követ, homokot, kiszáradt vízmosásokat, valamikor létező patakok medrét, és a tűző Napot a Negev felett. Megérint a csönd, a nagy pusztaság. Itt nincs más, nincs semmi, de valahogy mégis sokkal közelebb érzed az Eget a Földhöz.

Magával ragad a táj, és önkéntelenül tör fel belőled az érzés: gyönyörű. Gyönyörű ez a nagy pusztaság, hogy sehol nem látsz semmit, és mégis ott van előtted a minden. Most már érted, amit régebben nem tudtál felfogni, hogy hogyan lehet szeretni a sivatagot? Most már egy véleményen vagy az Íróval:

„- A sivatag is szép - tette hozzá.
Igaza volt. Mindig szerettem a sivatagot. Az ember leül egy homokdombra. Nem lát semmit. Nem hall semmit. Valami mégis csöndesen sugárzik...
- Az teszi széppé a sivatagot - mondta a kis herceg, - hogy valahol egy kutat rejt...
Meglepődtem, mert egyszerre megértettem a homoknak ezt a titokzatos sugárzását. Gyerekkoromban egy régi házban laktam; a legenda szerint valahol kincs volt elásva benne. Igaz, soha senki nem jött a nyomára; meglehet, nem is kereste soha senki. Mégis elvarázsolta az egész házat. Titkot rejtett valahol a szíve mélyén...
- Igen - mondtam a kis hercegnek -, akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.”
(Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1982. 83.k.)

És az egész tájból sugárzik e titok. Egyre jobban vágysz arra, hogy kiszállj a buszból, és elindulj az útról befele, a puszta mélyébe. Mert itt nincs más, ha elindulsz, csak te és az Isten. A csendben, ebben a furcsa, megfoghatatlan csendben, amihez lassan-lassan hozzászoksz, elnémulnak saját gondolataid, és képes vagy meghallani a menny üzenetét.

Eszedbe jut Jézus negyven napos böjtje; ez volt az a hely. Ez volt az a hely, ahol felkészült az előtte álló szolgálatra, ez volt az a hely, ahol kiállta azt a próbát, amiben az első Ember elbukott. Ez volt az a hely, ahonnan végérvényesen elindult egy hosszú úton a Golgota felé.

A végtelen pusztaság gyönyörűsége. Érzed a szíved mélyén, hogy Isten téged is megszólít, és ahogy vöröslik a kopár hegyek teteje a lemenő Nap fényétől, tudod, mit érezhetett itt Jézus. A menny az alkony pillanataiban összeér a Földdel, és átölel téged a Mindenható. Ő veled van itt a semmi közepén, és otthon is a zúgó városok pusztaságában. Ennél nagyobb ajándékra ma nincs is szükséged!
 
SzCsA

Az utolsó 4 hónap bejegyzései:

Links

Hasznos oldalak, melyeken cikkeket, média anyagokat tekinthet meg, vagy tovább képezheti magát a Bibliával kapcsolatban!

More

Programok

Jézus életéről és eljöveteléről szóló előadások kiállítás és multimédiás eszközök segítségével!

More

Do you have a question?

A programokkal kapcsolatban további információkat kérhet. Kérdéseit írja meg e-mailben, mindenkinek válaszolunk!

More