A Time magazin 1995. decemberi számában M. D. Lemonick nagy feltűnést keltő tényeket tett közzé. Több apró lelet került mostanában napvilágra, amely a Biblia hitelességét bizonyítva, sokakban ledöntötte a kételkedés hatalmas falait. A szentírás ősi történetei valóságos eseményekről és személyekről szólnak:

Amikor Jézusnak tudomására hozták, hogy a templomőrség figyelni kezdte tanítását és tevékenységét, elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Visszatérésekor három útvonal között választhatott, mint ezt már említettük amikor Palesztina fő közlekedési vonalairól beszéltünk. A középső út a Szamariai-hegyvidéken vitt keresztül, a keleti út a Jordán völgyében, a nyugati pedig a tengerparton vezetett észak felé. Jézus ezúttal a legrövidebbet, a középső utat választotta, amelyen három nap alatt felérhetett Szamarián keresztül Galileába. Ez az út Szamaria közepén egy nagy kanyarral az Ebal és Garizim közötti termékeny síkságon fut végig. János ezt írja: "Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz. Ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Elfáradt az úton és leült a kútnál. A hatodik óra körül járt az idő" (Jn 4,5-6).

Fedezd fel a digitalizált holt-tengeri tekercsek titkait – invitálja az érdeklődőket a jeruzsálemi Izrael Múzeum honlapja, amelyen immár öt páratlan ókori dokumentum tanulmányozható.

A Kr.e. 3. és a Kr.u. 1. század között íródott tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok, amelyeket Kr.u. 68-ban rejtettek el a római hadsereg elől tizenegy barlangban (...). 1947 és 1956 között összesen 900 tekercset tártak fel, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe. (...)

2011. szeptember 28-án ünnepelték Izráelben a Ros Hásánát, amikor többek között mézbe mártott gránátalmát fogyasztottak, hogy édesebb legyen a időszámításuk szerinti 5772-es év.

Nyomasztó álma volt egy teológushallgatónak a 80-as években, amikor az új EvangélikusTeológiai Akadémia épült. Az álom szerint egy markológép a budapesti Bosnyák tér szélén emberi csontmaradványokat hozott a felszínre, amelyekről régészek utóbb kiderítették, hogy Jézus Krisztus csontjai. Az illető csatakosan ébredt a rémálomból, hiszen ez a régészeti szenzáció azt is jelentette volna, hogy Jézus nem támadt fel. Utóbb a teológushallgató elmondta mindezt egy szószéki áhítatában, amelynek hallatán előbb mosolyogtunk, majd belső derűvel azt tudtuk mondani: milyen jó, hogy Jézus sírja üres, nem pedig az ember feltámadásba vetett hite.