Különös áhítat ül az arcokon, ahogy a zarándokok várnak, és haladnak centiről centire, egyre közelebb a kívánt cél felé. Valaki nyugodtan lépeget, kivárja a sorát, hiszen már a templom kapuján belül van, ki nem fogják őt innen zárni. Van, aki ügyeskedik, keresi az üres helyeket, és kitartóan tör előre a barlang mélyedése felé.

Vannak, akik imákat mormolnak az oszlopok lábánál ülve, rózsafűzért morzsolva az ujjaik között. Vannak, akik a sorbanállás fárasztó perceiben is őrzik az áhítatot, és recitáló hangon üdvözlik Szűz Máriát. A katolikus, különböző ortodox és protestáns hívek mellett feltűnik egy csapat Indiából érkezett, indiai ruhát viselő keresztény. Sok tájról jött zarándokok, de mindannyiuk szívében egy cél lebeg. Bejutni. A barlang belsejébe.

És ott vagy te, a kereső turista, fejedben kérdések tömkelege zsong, hogy miért? Mi ez a hely? Mit jelent ez az egyszerű ortodox híveknek? Miért állnak több órán keresztül sorba, hogy néhány pillanatra érintsék, csókolják az ezüst csillagot, ami jelzi, hogy Megváltó született nekünk. És mindennek az a vége, hogy két mogorva arab őr töri össze benned a maradék áhítatot, tapsol és űzi tovább a zarándok népet, hogy menjenek, és engedjenek oda másokat is.

Aztán kilépsz a templomból, és megérint valami monumentalitás. Szinte érzed a hatalmasságot. Körülvesznek az óriási kövek, szédít a magasság, és érzed, hogy túl kicsi vagy mindehhez, és még mindig nem érted. Nem tudod felfogni a miért?-et, hogy „ez a sok szépség mind mire való?” Mire való a zarándoklat, az érintés, a csók, ha a következő pillanatban a futószalag összetöri benned mindezt?

Hol vagy Uram, hogy higgyek Benned?- teszed fel értetlenül szíved mélyén e furcsa kérdést. Hol vagy, hogy találkozzak veled, hogy megismerjem az Istent?

Kikerülve a tömegből a néhány pillanatnyi csöndben egy halk hang szólal meg válaszként: Itt vagyok, közel hozzád. Közelebb, mint amennyire az ezüst csillaghoz közel tudtál férni. Közelebb, mint az előtted lépegető ember, akinek nekiszorított a tömeg. Közelebb, mint bárki más lehet hozzád. Ott vagyok a nagy, rád szakadó csendben, amikor senki nincs, akihez szólhatnál. Ott vagyok veled a magányos tömegben. Ott vagyok melletted. Hát jöjj tovább, és láss!

SzCsA