Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett.Megállt egy pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt munkába siető emberekkel. 

Isten = Szeretet

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos,
Vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom",
De szeretet nincs bennem,
Olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

„Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." Apostolok Cselekedetei 1:10-11

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel, majd a következő párbeszéd alakul ki:

Az emberiség egyik legnagyobb zsenije, Newton, nagyon sokat vitatkozott tudós barátaival a világegyetem és a naprendszer eredetéről, keletkezéséről.

Vitáik, szinte végnélküliek voltak, mert Newton kitartott elmélete mellett: a világ létrejötte nem lehet a véletlen műve, az életben tapasztalt csodás elrendeződés azt feltételezi, van valami értelem e mögött. Persze tudós barátai, akik a véletlen, és a "nagy robbanás" elméletét vallották magukénak, szintén erosen érveltek álláspontjaik mellett. 

Newtonnak elege lett ebből és egy olyan tettre szánta el magát, ami azóta is hires.