Ma valahogy minden más. Amit elterveztél nem sikerült, vagy nem úgy. Túl költségtakarékos lett az idei ünnep, de nem is ezzel van a gond. Valahogy elfelejtettél az évek során ünnepelni. A régi varázs szikrái mind kialudtak. A régi ízek emléke is homályba veszett. Túl sok a mindennapok terhe, amit nehéz letenni erre a néhány napra. Kellett neked felnőni? De nem volt más választásod.

Szívedben egy megfogalmazhatatlan vágy növekszik egyre jobban az igazi után. Az igazi, hamisíthatatlan béke, az önzetlen szeretet, a mindenkire egyformán tekintő igazság, a valódi megbecsülés és a szívből jövő hála iránt. Vágysz oda, ahol ezek vannak, ahol így ünnepel az ember, és ahol nem kiált fájóan egy üres hely a nagy asztalnál. Vágysz oda, ahova tartozol, az Isten országába.

És „az ember hazatalál...” Isten megígérte, hogy visszajön érted, és elvisz a te otthonodba. Hát lásd meg végre a karácsony igazi reményét! Lásd meg a megszületetett gyermekben a hatalmas Istent, aki kezében tartja a világmindenséget. Lásd meg azt az Istent, aki gondot visel rád, aki tudja mit érzel, és azt is, miért. Emeld fel a fejed, és nézd, az út végén Ő vár rád, és nemsokára kezdetét veszi az igazi ünnep.

SzCsA.