És ebben az álmos csendben elhomályosult szemeid előtt kezd egyre élesebbé válni néhány szó, mondattöredék. Nézed, míg végül egésszé olvad, és te megértesz valamit az érthetetlenből. „Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!”

Isten különleges üzenete szíven üt, és végre valami jó érzés kezd a szíved körül burjánzani. Értékes vagy! Isten szeret, és ez nem az elcsépelt közhelyek egyike. Ő valóban szeret, és a legkevésbé sem akar neked fájdalmat. Most még nem láthatsz mindent, és ami a szemeid előtt van, az néha csak egy torz mása a valódi valóságnak.

Hát kapaszkodj hittel az Ő szeretetébe, és fogadd el, amit talán nem is értesz meg. Engedd, hogy bemutatkozzon a Te életedben, hogy Isten lehessen a mindennapjaidban. Nézd úgy az eseményeket, a fájókat és örömteliket is, hogy ezek mind Hozzá visznek közelebb. Mindennek valami célja van, ami történik az életedben, hogy Ő bemutathassa neked, különleges vagy Számára.

Nemsokára pedig eljön az idő, amikor beülhetsz majd az első sorba, és Isten minden kérdésedre válaszol. Eljön az idő, amikor megérted a saját életed, amikor már nem lesznek többé miértek, és lehull a lepel korlátozott látóterű szemeid elől.

Addig várj hittel és bizalommal! Nézz fel a keresztre úgy, mint eddig még nem tetted, és kérdezd meg: Uram, „mondd, mennyit ér az ember?” Az Isten életét!

SzCsA.