Ki vagy, Uram? Már egy ideje utazol az ösvényen felé, és szívedet hajtja előre a vágy, hogy ismerni az ismeretlent, megismerni magadnak a találkozások folyamán. Ismerni Istent, mert ez a kulcsa mindennek. Ismerni annak, aki Ő valójában. Ismerni a szerető, igazságos Istennek, aki lehajol hozzád és felemel a porból. Ismerni annak, aki örül, amikor végre megtalál, és táncot lejt a mennyben miattad. Ismerni annak, aki veled együtt tud sírni és nevetni, annak, aki újból és újból zörgetve megáll az ajtód előtt, mert neked elborult az agyad, és kizártad Őt az életedből.

Ismerni Istent, mint társat, aki az életével fizetett a szabadságodért. Akinek nem volt semmi sem túl drága érted, mert nélküled nem teljes az örökkévalóság. Aki vár téged haza, mint tékozló ifjút a szerető apa. Aki szeretné, ha bátran, félelem és rossz érzések nélkül bele tudnál nézni a szemébe az utolsó nap, és mindketten mosolyogva mondhatnátok: Igen, ismerlek!

SzCsA.