Talán most Isten azt a szerepet tölti be az életedben, aki vár. Vár, hogy magadban lerendezd a dolgokat, hogy te magad adj bizonyos választ a kérdéseidre, hogy te magad dönts, tedd ezt jobbra, a másikat balra, és így indulj tovább. Vele.

És Isten türelmes. Nem töri rád az ajtót, hogy kiszedje belőled harapófogóval a megfoghatatlan gondolatokat. Ő vár, mert Ő tudja a legjobban, hogy „megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Préd 3:7). Mert van, hogy nem tudsz beszélni, még Istennel sem. Van, hogy a csend az egyetlen, amit neki tudsz adni. Ő leül az ágyad szélére, és veled együtt hallgat át napokat, ha kell heteket. És közben csak érzed, hogy ott van, melletted, és jól esik ez a fajta magány.

Talán kaptál egy nemleges választ nem is olyan régen tőle, úgy fordult az élet, ahogy azt senki sem akarta, de neked tovább kell lépned, tovább kell élned, és ehhez kell a csend. Kell az őszinte hallgatás, hogy bele tudj egyezni Isten akaratába.

SzCsA.