Megegyeztek, hogy amikor megérkezem a pályaudvarra, kezemben fogok tartani egy bizonyos folyóiratot. Erről fognak felismerni. Megérkeztem, megálltam a pályaudvar kijáratánál, elővettem és nagy bizalommal magam elé tartottam a lapot. Nem lehet baj - gondoltam -, hiszen a kezemben tartom a jelet, az egyetlen biztosítékot arra, hogy megismernek. Senki nem figyelt fel se rám, se a kezemben tartott folyóiratra. Egyre jobban elbizonytalanodtam. Végül kénytelen voltam taxit fogadni, és elvitetni magamat az intézménybe. Az iskola messze volt, zsebpénzemnek, amit egy évre kaptam, egyetlen taxi-számlával vége lett.

Mi a jel? Olyan dolog, amiben a felek megegyeztek. A kezemben tartott lap attól volt jel, hogy az egyház és az iskola vezetői megegyeztek, erről fog felismerni az, akinek a feladata, hogy elvigyen az intézménybe. Jézus is adott nekünk jeleket. Azt mondta, amikor ezeket látjuk, tudjuk meg, hogy „közel van Ő, az ajtó előtt” ( Mt 2 4:33). Az idők jelei nemzedékről nemzedékre visszatérő jelenségek: földrengések, járványok, éhínségek és más rettenetes dolgok (Lk 21:11), valamint a népek kétségbeesése és tanácstalansága (Lk 21:25-28). Nemzetközi konfliktusok (Mt 24:7), társadalmi igazságtalanságok (Jak 5:1-9), a kereszténység nevében elkövetett bűnök (Jn 16:2-4 vö: 2Tim 3:1-5), melyek megrendítik a társadalom erkölcsi alapjait. Az idők jele az evangélium világméretű hirdetése (Mt 24:14) éppen úgy, mint ennek ellentéte, a hamis krisztusok és hamis próféták növekvő száma (Mt 24:23-27). Az apostolok idejétől napjainkig minden nemzedék átélte ezeket. Nem véletlenül: minden nemzedéknek szüksége van az idők jeleire, hogy ébren tartsák bennünk Jézus második eljövetelének reménységét. A jelek láttán csupán Jézus eljövetelének bizonyosságára következtethetünk, de nem számíthatjuk ki az eljövetel idejét. „Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Jézus eljövetele bizonyos tehát, „azt a napot viszont, vagy azt az órát” amikor mindez bekövetkezik, „senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Mt24:34-36).

Mindez arra késztet minket, hogy megvizsgáljuk az idők jeleinek értelmét és célját. Négy ilyen célt állapíthatunk meg: Az idők jelei táplálják Krisztus második eljövetelébe vetett hitünket. A keresztényeket is fenyegeti a veszély, hogy kiüresedik a második eljövetelbe vetett reménységük. Jézus úgy nevezte ezt az állapotot, hogy megnehezedik a tanítványok szíve, megfáradnak, elszunnyadnak a várakozásban. „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Lk 21:34-36) 

Amikor azt látjuk, hogy a világ egyik válságból a másikba jut, és tudjuk, hogy ez az idők jele, megerősödünk abban a hitben, hogy „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13:14), „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil 3:20).

Az idők jelei a megváltás beteljesedésére mutatnak

Lényeges különbség van a Biblia jövőképe és azok között a spekulációk között, amelyeket fel-feldobnak a világ végével kapcsolatban. Ez utóbbiak remény nélküli katasztrófákkal riogatnak minket, amelyek várhatóan valóban komolyan fenyegetik az emberiséget: aszteroidák becsapódásáról, az energiakészletek kiapadásáról, élelmiszerés vízhiányról, és sok más veszedelmes dologról beszélnek. Nem is csodálhatjuk, hogy a gazdasági nehézségek, a növekvő erőszak és bűnözés miatt egyre nő a tanácstalanság és a kétségbeesés a társadalomban. Maga a Biblia világosan beszél arról, hogy ez a bűn által megrontott föld valóban megsemmisül: „Az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek” (2Pét 3:12)

Mire utal azonban a Szentírás mindenek előtt? — „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok”. (Lk 21:28) Jézus tehát nem szörnyű véget szánt e föld lakóinak. Kijelentése bátorító: „egyenesedjetek fel”! A fenyegető jelensége képpen arra valók, hogy a keresztények erőt merítsenek belőle,hiszen jön a megváltás napja! A föld pusztulása bizonyos, de azoknak, akik az életüket Jézus kezébe teszik, nemcsak, hogy maga gondoskodik a megtartásukról, hanem ajándékba kapnak egy új eget és egy új földet: „de új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2Pét 3:13).

Az idők jelei arra késztetnek bennünket, hogy legyünk készen Jézus eljövetelére. Jézus így int minket: „legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok” (Mt 24:44). Az idők jeleit látva nő bennünk az igyekezet, hogy megfeleljünk Isten kívánalmainak. A krisztusvárás és a tiszta erkölcs elválaszthatatlanok. Jézus két szolgát állított példaként a tanítványok elé: az egyik gonoszszá vált, mert figyelmen kívül hagyta urának visszatérését, a másik viszont - urát buzgón várva- idejében kiadta háznépének eledelét. Azok, akik vigyázva tekintenek az Úr eljövetelére, nem tétlenül várakoznak. A Krisztus eljövetelére való várakozás istenfélővé teszi őket, és félelmet ébreszt bennük a bűnös cselekedetek feletti ítélet iránt. Megérteti velük, hogy a legsúlyosabb bűn, amit az ember elkövethet az, hogyha elveti a felkínált kegyelmet. Azok, akik várják az Urat, megtisztítják szívüket az igazság iránti engedelmességgel. Az éberséget és a vigyázást komoly munkával kötik össze. Mivel tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, még odaadóbban működnek együtt a menynyei lényekkel a lelkek üdvössége érdekében. Ők azok a hű és bölcs szolgák, akik uruk háza népének (Lk 12:42) idejében adnak eledelt. Az idők jelei emlékeztetnek bennünket arra, hogy a jó és a rossz között folyó küzdelem részesei vagyunk. Jézus azt mondta, hogy a búza és a konkoly, azaz a jó és a gonosz együtt érvényesül a világban egészen addig, míg Isten fel nem állítja az ő országát. Egyes jelek, mint az evangélium világméretű hirdetése (Mt 24:14) a jó győzelmét, mások viszont - a hamis tanítások és a növekvő erkölcstelenség - a gonosz jelenlétét hirdetik. A gonoszság látványa arra késztet minket, hogy várjuk és siettessük az Isten napjának eljövetelét. (2Pt 3:12)

Vannak olyan jelek is, amelyek Isten ítéleteit vetítik elénk: földrengések, árvizek, járványok és más természeti csapások. Ezeket látva megerősödhetünk abban a reménységben, hogy sIten g iazságos ítéletei nem maradnak el: eljön az Úr, és megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Az idők jelei döntés elé állítanak bennünket a jó és a gonosz közötti küzdelemben. Lesznek, akik nem veszik figyelembe az idők jeleiben rejlő felhívást, - az ő számukra az idők jelei nemcsak értelmetlenek, hanem egyenesen azt a célt szolgálják, hogy nyilvánvalóvá tegyék emberek és angyalok előtt szívük konokságát. (Mt 16:3; Mk 8:11).

Mások a jeleket látva megtérnek, értelmet és célt keresnek, és megtalálják azt Jézus Krisztusban. Sok ember van, akiket olyan válságok vezettek megtérésre, melyeket Jézus az idők jeleinek nevezett. A jelek az ő életükben betöltötték szerepüket, segítettek abban, hogy felismerjék a „békességre vezető utat” (Lk 19:42), é s e lnyerjék a z üdvösséget. Az idők jelei állandó küzdelemre, jó döntésekre késztetnek minket. Éltetik bennünk a reményt: az Úr már az ajtó előtt áll. „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van”. (Jak 5:8)

 

Dr. Szilvási József

főiskolai tanár

A Károli Gáspár Református

Egyetemen doktorált (PhD)

keresztény dogmatikából.

Az Adventista Teológiai

Főiskola rektora