1994-ben André Lemarie francia régész a Biblical Archeology Review-ban beszámolt egy Dávid személyét bizonyító felfedezésről. Hét éven keresztül vizsgálta a Mésa-sztélét, más nevén a Moábita követ, a párizsi Louvre-ban . Ezt a bazalt-kőoszlopot, amely tartalmazza a legkiterjedtebb vésett szöveget Palesztínából, 1886-ban találták a bibliai Dibon romjainál. Mivel megrongálódott, nehány betűt ki kellett következtetni, az i.e. IX. sz-i kor és a nyelv ismeretében. Ez úton sikerült bizonyítani, sok más egyéb mellet, hogy a "Dávid-háza" kifejezés is szerepel ezen a sztélén.

1993-ban Avraham Biran izraeli régész bejelentette, hogy egy olyan feliratot talált az i.e. IX. sz.-ból, amely a "Dávid háza" illetve az "Izráel királya" kifejezéseket tartalmazza. A sorok egy szomszédos országnak a zsidók felett aratott győzelmét beszélik el.

1993-ban egy másik lelet is előkerült, az Izrael északi részén lévő, Tel Dan nevű hegyről. A bazalttömbbe vésett szavak az i.e. IX.-századból származtak és "Dávid házára" és "Izráel királyára" utaltak.

1990-ben Frank Yurco chicagói egyiptológusnak a Mernepath Sztéléje nevet viselő kőoszlop hieroglifái segítségével sikerült azonosítania egy dombormű figuráit. Maga a sztélé i.e. 1207-ből való és Mernepath fáraó egyik hadi sikeréről számol be. Vizsgálata szerint a domborművön kimunkált alakok hébereket ábrázolnak. "Izráel legyőzetett" - olvasható a kőoszlopon. Ezek szerint a zsidókat, mint különálló nemzetet tartották számon, már több mint háromezer évvel ezelőtt is.

1986-ban megtalálták a Szentírás mindeddig legrégibb ismert kéziratát, az i.e. 600 körüli időszakból. Ez utóbbi arra utal, hogy az ószövetségi történéseket az események lezajlása után rövid időn belül lejegyezték.

1986-ban Nahman Avigad a Jeruzsálemi Héber Egyetemről, felismerte, hogy egy 1975-ben arab műkincs-kereskedőktől vásárolt agyagdarabon talált lenyomat Báruktól, Néria fiától származik, aki lejegyezte Jeremiás próféciáit. E szépen mintázott agyagbullákat iratok lepecsételésére használták a régiek.

1979-ben Gabriel Barnay izraeli régész hét kicsi ezüsttekercsre bukkant egy jeruzsálemi sírbolt belsejében. A tekercset az i.e. 600 körüli időszakban készítették, a salamoni templom lerombolása előtt. A szalagot kigöngyölítve egy, a Mózes IV. könyvében szereplő áldás szavait olvashatták. Ezzel bebizonyosodott, hogy az Ószövetség egyes részeit másolták a korabeliek.

1984-ben Yigadel Yadin izraeli vezető archeológus mondta, hogy "Az Ótestamentum számomra egy tökéletes kalauz, népem történelmének leghitelesebb dokumentuma." A Biblia elbeszéli, hogy Salamon megerősítette Házor, Gézer és Megiddó városait. - Királyok I. 9:15. Yadin ásatásai bizonyítékot szolgáltattak erre.

Edward Robinson New York-i keletkutatónak több száz ókori helyszínt sikerült azonosítania, 1837 és 1852 között, Palesztína területén, az arab lakosok segítségével, akik évszázadokon keresztül megőrizték az ősi neveket. Ő végezte el a legnagyobb szolgálatot a bibliai tipográfia területén. Azóta sem csillapodik a kutatásai által indított felfedezési hullám, mert az ásatások igazolják eredményeit.