Megérint a csend és már nem is hallod a közelben sikoltó légkalapácsok hangját. Egy koponya formájú hegy, egy üres sír, egy kert és más semmi. Csak Te és az Isten. És egy érzés, ami körülvesz, nyugalmat, békét ad a szívedbe: mert a sír üres.

Zarándokok tömege kígyózik be az ősi templom kapuján, és várja a bebocsátást. Várja, hogy láthassa, megérinthesse, esetleg megcsókolhassa azt a helyet, ahol a hagyomány szerint Krisztus Urunk megszületett, és ahol jászolba fektette Mária.

Valahol mélyen Isten belénk rejtett egy vágyat. Vágyat Őutána, vágyat, hogy keressük és megtaláljuk a Mindenhatót. Vágyat, hogy kapcsolatot teremthessünk a Transzcendenssel, vágyat, hogy átlépjünk az ésszerűség és a fizikai korlátok határain.

Rohanunk a mindennapok szürke mókuskerekében és nincs megállás. Nincs szünet a levegővételre, csak játszod a neked kiosztott dallamot, néha halkan és keservesen, néha vidáman, és igyekezve, hogy túlharsogd a körülötted játszókat, és néha csak értelmetlenül, belefásulva az életbe.
 

Köszöntelek Kedves Olvasó a Jézus7 honlap blogján. Biztos feltetted magadban, hogy mi is ez az egész? Miért is írom ezt a blogot?
Nos, a legkönnyebben úgy tudnám megfogni ezt a kérdést, hogy ez egy utazás lesz Neked, de ugyanúgy nekem is. Egy utazás, egy kaland, amit átélhetsz, ha velem tartasz. Ebben a blogban próbálom megfogni a megfoghatatlant, elmondani, leírni azt, amire nincs szó.